2017. április 9., vasárnap

"Kezdetben volt az Ige"

Új Fordítású Biblia

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta: "Én nem a Krisztus vagyok." Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?" De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?" Így válaszolt: "Nem." Ezt mondták tehát: "Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?" Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta." A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt." Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia."

Csia Lajos fordítása

Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt. Minden rajta keresztül támadt, s egyetlen létező sem lett Őnélküle. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság fénylik a sötétségben, és a sötétség azt fel nem tartóztatta. Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János. Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen. Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen. Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra. A világban volt, és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel. A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták. Mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből. Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást, és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli. János tanúságot tett mellette, és kiáltása így hangzott: „ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett, mert előbb volt nálam.” Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében. Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Felkent Jézuson át támadt. Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette őt ki. így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?” Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Felkent.” Megkérdezték: „Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” - Felelte: „Nem.” „Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?” „Pusztában kiáltozónak szava vagyok én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta.” A küldöttek a farizeusok közül valók voltak. Aztán megkérdezték: „Miért merítesz be, ha sem a Felkent nem vagy, sem Illés, sem a próféta?” János így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek, aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.” Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte. Következő napon látja János, hogy Jézus hozzá megy és így szól: „íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkét. Ő az, akiről azt mondtam: utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam. Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izrael előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel.” János aztán tanúságot tett: „A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb, és őrajta megült. Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni. Én szemtanúja voltam annak, hogy Ő az Istennek Fia.”

Vida Sándor fordítása

Kezdetben volt az Ige (a Szó) és az Ige Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Isten felé mutatott. A Mindenség általa (Rajta keresztül) lett és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek fénye és a fény a sötétben ragyog (világít) és a sötétség azt nem tartóztatta fel. Megjelent (támadt) egy ember, akit Isten küldött, akinek János volt a neve. Ez tanú(bizony)ságtételre jött, hogy tanúskodjék a fényről, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a fény, hanem (jött), hogy tanú(bizony)ságot tegyen a fényről. Az igazi fény már eljött a világba és fénybe borított minden embert. A világban volt és a világ általa (Rajta keresztül) lett, de a világ Őt nem ismerte (fel). A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be Őt, de akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek, akik nem vérből, sem a (hús)test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből (szü)lettek és az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. János tanú(bizony)ságot tett Róla és kiáltott, (ezt) mondta: ez volt az, akit mondtam, hogy utánam jön, aki megelőzött, mert előbb volt, mint én. Mert az Ő teljességéből mi mindnyájan kaptunk, mégpedig kegyelmet kegyelemre, mert a törvényt Mózes által adták, a kegyelem és a való(igaz)ság Jézus Krisztus által valósult meg, Istent senki sem látta soha, az egy(szülött) Isten, aki az Atya ölé(be)n van, Ő nyilatkoztatta ki és ez a János tanú(bizony)ságtétele, amikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt: te ki vagy? és megvallotta és nem tagadta és megvallotta, hogy: én nem vagyok a Krisztus és megkérdezték őt: mi (vagy) tehát? te Illés vagy? és (ezt) mondta: nem vagyok. A próféta vagy te? És válaszolt: nem! tehát (ezt) mondták neki: ki vagy? hogy választ adjunk azoknak, akik küldtek minket, mit mondasz magad felől? Én egy (segély)kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját, amint Ézsaiás, a próféta megmondotta és a küldöttek a farizeusok közül valók voltak  és megkérdezték Őt és (ezt) mondták neki: miért merítesz vízbe hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Válaszolt nekik János, (ezt) mondta: én vízbe merítek be, de köztetek áll, akit ti nem ismertek, Ő utánam jön, akinek nem vagyok én méltó, hogy megoldozzam a saruszíját. Ezek Betániában történtek a Jordánon túl, ahol János a (víz)bemerítést végezte. Másnap látta János Jézust maga felé közeledni és (ezt) mondta: lám, (nézd) az Isten báránya, aki magára veszi a világ bűnét! Ő az, akiről én (azt) mondtam, utánam jön egy férfiú, aki megelőzött engem, mert elsőbb volt nálam és én nem ismertem Őt, de hogy kijelentessék Izraelnek, azért jöttem én a vízbe(n be)meríteni és így tanúskodott János, (ezt) mondta: láttam, hogy a Szellem, mint egy galamb leszállott az égből és rajta maradt, én nem ismertem Őt, hanem aki elküldött engem vízbe(n be)meríteni, az mondta nekem: akire látod a Szellemet leszállni és rajta marad, Ő az, aki Szent Szellembe merít be és én láttam és tanú(bizony)ságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

2016. december 16., péntek

Megtértél-e?

Ha nincs benned egy óriási IGEN, válaszként erre a kérdésre, akkor bizonyára nem. Aki pedig nem érzi a megtérés szükségességét, annak szüksége van a megtérésre.

Egyszer egy menyasszony férjhez megy. Közeledik a nagy nap, de ő nem valami figyelmes, kilötyögteti kávéját az asztalára és addig tesz-vesz, amíg beleteszi a menyasszonyi ruháját. Amikor rákerül a ruha meglátja a jól látható helyen éktelenkedő kávéfoltot. Vajon hogyan fog reagálni a menyasszony, amikor nincs idő cserére vagy tisztításra? Nincs az a menyasszony, aki ne fakadna sírva attól a tudattól, hogy foltos ruhában kell megjelennie a vendégsereg előtt. Mivel foltos ruhában nem jelenhet meg, egyetlen lehetősége van: késni és a lehető leghamarabb kitisztítani a ruhát. De mi van, ha szárítás közben kiégeti vasalóval az anyagot? Nem jobb lett volna ha gondos menyasszonyként ruháját egy tiszta helyen tartotta volna, mindentől óvva, nem engedve közel hozzá senkit és semmit, ami tönkreteheti?

Az első tanítványok nagyon is értették, hogy mit akar mondani az Úr, amikor ezt mondja: "Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok", mert ismerték Jézust, látták miként viselkedik, beszél. Nem hiába nevezték és tekintették egymást szenteknek, mert akként viselkedtek és cselekedtek. Nem véletlenül jelenik meg az egymásnak írt levél címzésében a "Krisztus Jézusban hívő szenteknek" kifejezés.

Érdemes magunkra gondolni, érdemes megvizsgálni, hogy milyen a mi mennyei ruhánk? Van rajta valahol folt? Nem jobb most keresni valakit, aki képes megtisztítani a ruhát minden folttól? Az a megtérés, hogy megértem: tisztán kívánja látni a Vőlegény a Menyasszony ruháját. Nem lehet rajta egyetlen folt, egyetlen pötty, de még egyetlen gyűrődés sem. Az olyan drága ruhának, aminek minden megárt, külön állványa van és külön szobában őrzik, zárt ajtók mögött, nehogy valaki vagy valami tönkretegye. Az ember amikor megtér, akkor tudatosul benne, hogy Isten egy tökéletesen tiszta ruhát ajánl fel és Jézus segít is tökéletes tisztán őrizni ezt a ruhát. Ezt a ruhát csak úgy veheti magára a menyasszony, ha megmosakszik. Ha igazán meg akarja örvendeztetni vőlegényét, akkor valami szép ajándékot is készít a jövendőbelijének. De mi mást adhatunk, mint amink van: a cselekedeteinket, időnket és szeretetünket, azt, hogy hangoztatjuk, hogy a menyegző nemsokára itt van és a vőlegény érkezik, elközelített a mennyek országa. Akik nem tartják rendben ruhájukat, bizony szégyenkezni fognak. Onnan fogod tudni, hogy megtértél, mert attól kezdve felvállalod, hogy Jézus a te Megváltód és ki mersz állni bármilyen körülmény között és ki mered ezt jelenteni, még akkor is, ha az életedbe kerül, mert azt mondta Jézus, hogy aki "vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt" (Máté 10:33).

Nézzük, hogy ki és miért hirdette a megtérést a tanítványok lejegyzései alapján.

Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Máté 3:1-3)

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. (...) Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." (Máté 4:12,17)

Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Márk 1:14-15)

A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. (Márk 6:12-13)

Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." (Ap. csel. 2:38-39)

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. (Ap. csel. 3:19-20)

Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. (Ap. csel. 14:13-15)

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. (Ap. csel. 17:30)

"Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." (Máté 13:14-15)

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:16-20)

Végezetül érdemes arról is szót ejteni, hogy a keresztelés görög megfelelője a bemerítés, víz alá merítés. Ha valaki teljesen tiszta akar lenni, annak nem elég csak a homlokát megmosnia, bele kell bizony merülnie a vízbe, ahogy Jézus is megtette. "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta" (János 13:10). Ez az engedelmesség első lépése. Jézusnak is ez volt az első lépése (mert úgy illett, hogy betöltsön minden igazságot), de nekünk is az kell legyen. Nincs más út.

2016. november 18., péntek

A tíz parancsolat (2 Mózes 20:1-17)

Az első tábla: Kötelességeink Istennel szemben

 

Az első parancsolat: Isten uralmának elismerése

És Isten elmondta mindezeket az igéket, mondván: Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a rabszolgák házából.

 

Második parancsolat: Isten egysége és szellemisége

Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt. Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn és ami a földön van, alant és ami a vízben van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld azokat; mert én az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a gyermekekben, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek; de szeretetet gyakorlok ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.

 

A harmadik parancsolat: Hamis és fölösleges eskü ellen

Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki kiejti az ő nevét hiába.

 

A negyedik parancsolat: A szombat

Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se barmod, se idegened, ki kapuidban van. Mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van és megnyugodott a hetedik napon; azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.

 

Az ötödik parancsolat: A szülők tisztelete

Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.

 

A második tábla: Kötelességek az emberek iránt

 

A hatodik parancsolat: Az emberi élet szentsége

Ne ölj!

 

A hetedik parancsolat: A házasság szentsége

Ne törj házasságot!

 

A nyolcadik parancsolat: A vagyon szentsége

Ne lopj!

 

A kilencedik parancsolat: Hamis tanúskodás ellen

Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú.

 

Tizedik parancsolat: Mohó kívánság ellen

Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, semmit se, ami felebarátodé!


Mózes második könyve Dr. Bernstein Béla fordításában.
Forrás: zsido.com

2016. október 28., péntek

Aki nem hiszi...

Aki nem hiszi, hogy van Isten, mert a tudomány nem szolgáltat semmiféle bizonyítékot Isten létezésére, miért gondolja azt, hogy a tudomány bizonyítékokat szolgáltatna önmaga ellen? Miért kutatná a halálközeli élmények tartalmát és valódiságát, vagy miért figyelne azokra, akik Jézus nevében imádkozva betegeket gyógyítanak? A hit nem fér a tudomány keretei közé. Ha van tabutéma, akkor ez az. Pedig ezek az emberek tapasztalják Isten szeretetét, a gyógyulásokat, de ahelyett, hogy a tudósok ott csodálkoznának és hümmögnének, inkább homokba dugják a fejüket, mert ezek a tények nem azok a tények, amiket ők szeretnek.


Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." [Lukács 10:21-22]

Aki nem hiszi, hogy a zsidó népnek megnyilvánuló Isten az igazi Isten, az gondolkodjon el, hogy Istennek nem áll jogában kiválasztani egy népet, hogy megmutassa rajtuk keresztül az Ő dicsőségét? Isten többek között az őseik hite miatt választotta őket. Amíg a mi sámánjaink varázsoltak, addig Mózes Istennel beszélgetett. Nincs ide amit hozzátenni. Ez van és kész. Örüljünk, hogy általuk jött el Jézus, a Megváltó.

Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. [2 Mózes 3:2-6]

Aki nem hiszi, hogy az ószövetség Istene, aki városokat engedett kipusztítani az igazi Isten, az keresse inkább, hogy miért történt mindez? Az ószövetségben látszik, hogy minden azért történik, mert a népek nem az igaz Istent követik, hanem bálványokhoz fordulnak, varázsolnak és olyan dolgokat tesznek amik utálatosak az Isten előtt. Vajon Isten megváltozhat annak lenni, amilyen? Nem ugyanolyan utálatos számára, ha valaki öl, lop, vagy hazudik?

Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek. Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr. Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt! Mert ezek a nemzetek, amelyeket elűzöl, jelmagyarázókra és varázslókra hallgatnak, de neked nem engedi azt meg Istened, az Úr. [5 Mózes 18:9-14] 

Aki nem hiszi, hogy a szerető Isten halált hozhat, az gondolkodjon el azon, hogy amikor az ember azt gondolja joga van az abortuszhoz, akkor mennyivel inkább joga van a Teremtőnek elvenni azt, amit Ő adott. Ne feledjük, hogy az utóbbi 50-100 év alatt az emberek egy-két milliárd abortusszal "büszkélkedhetnek". Gondoljuk meg mennyivel inkább joga van Istennek ahhoz, hogy akkora felfordulást hozzon a nyakunkra, hogy emberek ezrei vagy milliói pusztuljanak el éhinségekben és betegségekben? Azok az emberek, akik Isten keresését butaságnak nézik, nem hiszem, hogy felemelhetnék a hangjukat Isten ellen, amikor az egy igazi istenhez méltóan megrázza a földet, hogy felébressze ezt a nemzedéket.

"És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik." [Lukács 17:26-30]

Aki nem hiszi, hogy szüksége van Jézusra, az értse meg, hogy Isten törvényei annyira kemények, hogy egyetlen bűn miatt ítélet érheti. De Isten szeretete Jézus személyében lesz valósággá, azzal, hogy megkegyelmez annak aki hisz Jézus szavainak. Nem a tetteik, hanem kegyelem által nyerünk megigazulást, mert Jézus áldozata egyszeri és elegendő volt ahhoz, hogy fedezzen minden tartozást a bűneinkre. A hozzáállásunk és a gondolkodásmódunk az ami miatt a kegyelem megadatik, mert az tükrözi a hitünket. Aki keresi Jézus kegyelmét, annak megadatik, de akinek nincs szüksége a kegyelemre, az miben reménykedhet? Ne gondolja magát senki igaznak Isten előtt, ne bízzon senki a saját tetteiben, mert azzal elutasítja Isten kegyelmét. Értelmes ember nem fordít hátat a tengerbe dobott mentőövnek, amikor fulladozik. 

"Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." [János 5:19-30]

2016. május 24., kedd

Az obeliszkek tanulsága

"Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját" [Jn 10,4].

Vajon milyen juhok vagyunk mi? Azok akik ismerik a pásztoruk hangját vagy azok, akik a hamis próféták hangjára hallgatunk? Vajon engedtük szárba szökkenni Isten országának magjait? Vajon engedünk kiirtani minden gazt, hogy szabadon növekedhessen ami hasznos? Vajon engedjük széthullni életünk hamis építményeit, hogy helyet adhassunk a Teremtő építő szándékának? Vajon mennyi mindenhez ragaszkodunk jobban mint a Teremtőhöz, hány dolog lett fontosabb Nála? Vajon hány ledönthetetlen obeliszk áll a szívünk templomában?

Vatikánban a Szent Péter tér közepén egy Heliopoliszból származó vörös márvány obeliszk áll látszólag rendíthetetlenül, tetején egy kereszttel. 1586. szeptember 26-án, amikor a jelenlegi helyére áthelyezték V. Szixtusz pápa felszentelte, szenteltvízzel meghintve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, hogy ki legyen "űzve" belőle minden gonosz. A tetején levő kereszt pedig Jézus győzelmét hirdeti. Elvileg. 

Aki forgatgatja a Biblia lapjait belebotolhat a következő mondatba: "Ne készíts és ne állíts magadnak oszlopot sem: gyűlöli azt az Úr, a te Istened" [MTörv 16,22]. Olvassuk csak el még egyszer: "gyűlöli azt az Úr". Feltehetjük a kérdést: amennyiben az Úr gyűlöli ha oszlopot állítanak, akkor nem ugyanúgy gyűlöli az oszlopot is, amit már felállítottak? Nincs semmi alapja azt gondolni, hogy az Úr szemében kivétel lenne a rendelkezései alól bármely oszlop, főleg azok nem, amelyek Héliopoliszból, Ré napisten kultuszának központjából, a Nap városából származnak. Kétségünk sem férhet hozzá, hogy gyűlölve vannak mind. Nem teheti jóvá ezt az oszlopot még az sem, ha néma tanúként nézte végig Péter vértanúságát, és az sem ha képesek lennénk megszentelni azt. Bét-Semes, a nap temploma oszlopairól ez áll Jeremiás próféta könyvében: "Tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomaiban, felégeti azokat, és fogságba viszi őket. Kitetvezi Egyiptom földjét, ahogyan kitetvezi ruháját a pásztor, majd bántatlanul kivonul onnan. Összetöri az Egyiptom földjén levő Bét-Semes oszlopait, Egyiptom isteneinek templomait pedig felégeti tűzzel" [Jer 43,12-13]. Meg lehet szentelni egy olyan oszlopot, amelyet az Úr összetöretésre tartogat? Fel lehet tenni Jézus keresztjét egy olyan oszlopra, ami régen a napisteneknek szolgált? Korántsem. Az a kereszt ami ezen az obeliszken van nem Jézus keresztje, hanem inkább a mi keresztünk, jelképként arra, hogy képtelenek vagyunk a régi dolgainktól elfordulni miközben elfeledjük, hogy azok utálatos dolgok voltak az Úr számára. "Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad«" [Mt 9,17]. Az új ember nem tarthatja meg a régi dolgait ha meg akar újulni.

De lépjünk tovább, lássuk miként lehet azokra a templomokra tekinteni amik régen az ókori isteneknek szolgáltak, de átalakították keresztény templomokká? Ha Isten a templomban lakna, akkor ő ott most második vagy ki tudja hanyadik tulajdonos lenne. Ez soha nem fog megtörténni. Érthető tehát miért akarja Isten, hogy ne így legyen. Ne legyen neki semmiféle templom, semmiféle kegytárgy készítve, mert nem akar és nem fog benne lakozni. "Isten, aki a világot alkotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített templomokban" [Csel 17,24-25]. És ha nem lakik, akkor építhetünk neki bármilyen modern csodát, készíthetünk neki bármilyen tárgyat, semelyikben nem fog benne lakozni, mert Ő az emberi szíveket teszi a Szentlélek templomává, és nem egy olyan tárgyat, amit az ember alkotott vagy megmunkált. Nem mi, hanem inkább Ő készít magának helyet, Ő munkálja a mi lelkünket a Szentlélek által, hogy elkészüljön az Ő temploma. Engedjük meg ezt neki, hiszen Ő alkotott minket, Ő ismeri a hajszálaink számát és veszi számba minden őszülő hajszálunkat. Ha a temploma a szívünkben épül, akkor imádkozhatunk bárhol, a szabad ég alatt, egy rozzant házikóban, egy bevásárlóközpontban vagy éppenséggel a börtönben. Nem lesz különbség közötte, ha a szívünkből tör fel az imánk Őhozzá. A külsőségek csak arra jók, hogy elvonják a figyelmünket Róla. Ne a külsőségekre figyeljetek, hanem az Úrra! "Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?" [1Kor 6,19]. 

Isten adja az ajándékát és betölt minket a Szentlélekkel ha valóban kérjük. A valódi kérés nem csak szavakban történik, hanem lelkünk vágya kell legyen. Nem várhatjuk, hogy a Szentlélek jól érezze magát a bűneink között. Nem lehet neki csak egy sufnit adni szívünk egyik rejtett zugában, hanem az egész palotánkat neki kell adnunk, hogy lerombolja és újraépítse az Ő ízlésének megfelelően. Ne gondoljuk, hogy nem ismer minket és nem szeret annyira, hogy nem a legtökéletesebb hajlékot készíti a lelkünk számára. Nem hagyja figyelmen kívül vágyainkat, de kiválogatja a csíraképes magot a pelyvától. Elvárja, hogy a végletekig bízzunk benne nap mint nap. Gondoljunk Jézusra miként bánt a templombeli árusokkal: "Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította. Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt«" [Mt 21,12-13]. Meg kell értenünk: ami szent nem fér meg együtt azzal ami nem szent.

A bűn akkor is bűn marad ha a társadalom által elfogadott lett. A társadalom nem tehet semmit elfogadhatóvá az Úr számára. Ami számára utálatos nem kerülhet be az Ő országába. Aki bűnben él egy olyan pocsolyában hempereg amitől sáros lesz a ruhája. De Isten igazsága egy olyan tükör, amibe ha belepillant az ember, akkor más szemmel lát. Egy igazság van. A sáros ruháról nem lehet majd azt mondani, hogy tiszta, akármekkora foltocska is van rajta. Aki nem tudja, hogy bűnben él az keresse Istent, Ő majd a Szentlélek által rávilágít a bűneire. Keresse és félje Őt, istenfélelme legyen nagyobb mint a bűne, mert Isten előtt nem tudja senki homokba dugni a fejét, csak elsüllyedni a szégyenében. Csakis Jézus Krisztus áldozata, az ő kiontott vére védhet meg attól, hogy földbe süllyedjünk az igaz ítélet előtt amit ránk mérnének. Jézus Krisztusnak van hatalma megbocsátani, hiszen kijelentette ezt számunkra. A ma embere talán úgy hempereg a bűn pocsolyájában, hogy közben meg sem fordul a fejében, hogy valaha fehér volt a ruhája. Talán a ma emberének etikai szabályai megállják a helyüket a Teremtő előtt? Hiába alkotjuk meg valaminek a jogszerűségét, mert az emberi nézőpont nem egyezik meg a Teremtői nézőponttal. Talán jogszerűnek gondolhatjuk azt, hogy az anya dönthessen egy gyerek megszületéséről, vagy a magzat elvétetéséről. Jogszerűnek gondolhatjuk, hogy mindenki meghatározhassa milyen neműt szeret és milyen neműnek érzi magát. Jogszerűnek érezhetjük, hiszen úgy gondoljuk ez mindenkinek a maga dolga, a saját élete. De Isten szeretete, az Istenhez való ragaszkodás és a felebaráti szeretet viszont azt kiabálja bennem, hogy ezeket az etikai magaslatokat a Teremtő tükrében kell nézni. "A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az." [Lev 18,21-22 - Károli]. Hát nem adja oda magzatát az anya, amikor az elvétetik? Nem áldozat az a "civilizációnk" oltárán? Lehet azt tudva másként gondolkodó lenni, hogy ez a másként gondolkodás a Teremtő számára utálatosság? Vajon mennyi böjt és könyörgés rejtőzik a másságba való belenyugvás mögött? Vajon ki járta meg az Úristenhez való könyörgés magaslatait úgy, hogy a szenvedés pohara nem lett kiürítve? Vajon hányan böjtöltek 40 napig kenyéren és vízen, hogy mutassák meg az Úrnak az eltökéltségüket ebben a kérdésben? "Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét" [Róm 1,24-27].

Nem azt mondta Jézus, hogy "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" [Mt 22,37]? Miként szeretem én Istenemet ha nem keresem hogy minél jobban megismerhessem Őt? Nem lesz jogos és igazságos ha így szól az Úr: Nem ismerlek téged! [Mt 25:12]? Ha nem Ő az első dolog az életemben, ha nem akarom megismerni, ha nem akarom megtudni róla a legtöbbet ami megtudható, akkor mit várok én? "Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes, és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet gyakorolok, jogot és igazságot a földön; mert ezekben telik kedvem, – mondja az Úr" [Jer 9,23-24]. A legcsodálatosabb amit hallhatunk a Teremtőnktől, hogy "Kedvem telik benned". Nem akarunk értelmesek lenni hát és tudni, hogy ő az Úr? "Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak." [Zsolt 147:11] - mondja az Írás. Már akkor örömét leli bennünk ha féljük őt és irgalmában bízzunk. A tetteink lehetnek kedvesek az Isten előtt, de tetteinkkel kiérdemelni a szeretetét már nem lehetséges. Az Ő szeretete már nyilvánult Jézus Krisztus által. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" [Jn 3:16]. Semmivel nem érdemeltük és nem érdemelhetjük ki azt, hogy Isten gyermekei lehessünk, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által kaptunk ezt a lehetőséget. "Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek" [Jn 1,12-13]. Urunk és egyben megváltónk Ő. Megfizetett minden bűnünkért, az összesért, egytől egyig, de ennek a megváltásnak akkor adunk helyet, ha hit által elfogadjuk és megvalljuk, hogy valóban így van. "Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz" [Róm 10,9]. Engedjük, hogy szívünkben lakozzanak törvényei. A szánkból elhangzó "Uram!" nem szépen kell hangozzon, hanem szívből kell jöjjön. És ha a lelkünkben Urunkká válik, akkor a cselekedeteinkben is megmutatkozik. Mert meg van írva: "Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van" [Mt 7,21]. Önámítás azt gondolni, hogy tetteinkkel kiérdemelhetjük a jogot arra, hogy Isten gyermekei lehessünk, vagy kedvesebb gyermekei lehetünk Istennek, mint a másik. Isten gyermekei nem versengnek egymással, hanem kéz a kézben haladnak, egymást erősítve, igazítva. "A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak" [Kol 3,16 - Károli].

Nem ítélhetjük meg felebarátunkat, hiszen ő Isten egy másik gyermeke, akit ugyanúgy szeret mint minket.  Szeressük hát őt ahogy Jézustól tanultuk. "Senki sem jó, csak egyedül az Isten" [Mk 10,18] - mondta Jézus. A jóságunk a Szentlélek munkájának az eredménye, nem a mi munkánk. Mi egyetlen dologra lehetünk büszkék, arra, hogy Jézus Krisztust választottuk Megváltónknak, az egyetlen közbenjárót, akinek van hatalma arra, hogy eltörölje bűneinket. "Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében" [1Tim 2,5-6]. Nem lehet több büszkeségünk. A jól vagy rosszul megvívott küzdelmeinkben, hálánkat fejezhetjük ki Istenünknek, hogy Megváltót támasztott nekünk és minden botlás után Jézus kezébe kapaszkodva ismét felállhatunk. "Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig" [Kol 3,5-10].

"Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem" [Zsolt 119,16] - mondja az Írás. Nem csak az egyik felében kell gyönyörködnünk, hanem az egészben. Még a fizika törvényei is Isten törvényei. Ahogy az anyagi világ engedelmeskedik az Isten által megszabott törvényeknek úgy nekünk is kötelességünk megtenni. Kik vagyunk tehát mi, akik Isten akaratával ellentétesen merünk cselekedni? Az istenfélelem a helyes utat mutatja. "Jaj annak, aki perbe száll formálójával, noha csak cserép a föld cserepei között! Mondhatja-e formálójának az agyag: »Mit csinálsz?«,vagy a mű: »Nincs ügyes kezed«?" [Iz 45,9] Fontos-e tehát megtudni mik az Alkotó szándékai az életünkben? Fontos-e tudni, hogy milyen cselekedetek kedvesek és melyek utálatosak számára? Fontos-e tehát hallani és érteni a Jó Pásztor hangját? Ha a pásztor azt mondja "Térjetek meg!", akkor tudjuk-e, hogyan kell cselekednünk? Tudjuk-e, mit kell cselekednünk? A megtérés tényleg az a 180 fokos fordulat. A bűn cselekedésétől megtérünk Isten akaratának a cselekedésére. Isten nem tolakodó, nem akar leigázni minket, mert szabad akaratot adott és választhatunk. De tudnunk kell, hogy a Tőle való elfordulás és az Ő akaratával való ellenszegülés, nélkülözi az istenfélelmet. Hogy tudna bennünk kedve telni ha nélkülözzük az istenfélelmet?

Aki látni akar nem maradhat vak. Minden ember létében egyszer eljön a pillanat, amikor szembe kell nézzen önmagával és Teremtőjével. Ez a halál után következik be, amikor minden megváltozhatatlan. Volt aki kegyelmet lelt és visszatért az életbe, hogy másként nézzen sorsára és élhesse úgy, ahogy Istene szánta neki. De van, akinek nincs újabb esélye. A halál pillanatáig adatik meg az a szabad akarat, amiben a bűnt is választhatjuk. De tudjuk, hogy "a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" [Róm 6,23]. Az örök élet kegyelmi ajándék, független a jótetteink sokaságától vagy megbocsátott bűneink nagyságától. Ezen a földön ezt az egyetlen dolgot kötelességünk megszerezni, a Jézus Krisztus által kapott kegyelmet. Ez az az igazgyöngy, amiért adott esetben mindenünket oda kell adnunk. Az ember istenfélelme és alázata mutatja meg ezt a választást, nem a szavak. Ha valaki majdan találkozik Istenével, akkor legyen tudatában, hogy az örök élete ez a kegyelmi ajándék és ne a mellét verje, a jó cselekedeteit sorolva, mert nem lehetünk büszkék semmire, hanem annál inkább esedezzen a megbocsátásért és a könyörületért, mert Isten előtt nincs rejtett gondolat sem titok. Egész életünk minden pillanata nyitott könyv számára. Ebből a könyvből elkövetett bűneink csakis Jézus Krisztus megbocsátása által lesznek kitörölve. "Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam" [Jn 14,6].

Most pedig aki ezidáig még nem ragadta meg Jézus kinyújtott karját tegye meg élete legjobb döntését, kapaszkodjon bele a kegyelembe, amíg nem üt az utolsó óra. Bocsássatok meg mindent mindenkinek, hogy majd nektek is megbocsáthassanak. Amíg minden szépnek és jónak néz ki életünkben, addig gyanakodnunk kell, mert nem zavarjuk túlságosan a sötétség urát, de amikor ellene teszünk, akkor legyünk felkészültek arra, hogy minden eszközét beveti és mindenáron el akar tántorítani bennünket attól ami által kikerülünk vagy kitépünk másokat a markából. Ne gondoljátok testvérek, hogy olyan könnyen hagyja magát, hiszen neki az a célja, hogy akit csak lehet megszerezzen a sötétség országa számára, hogy mindenki akit megtévesztett elvesszen. De ti tudjátok, hogy akit ti szívetekbe fogadtatok, annak a neve előtt meg kell hajoljon minden térd. Még a sötétség fejedelme is. Ne adjátok magatokat oda a langyosság ízetlenségének, se a szeretetlenségnek, se a meg nem bocsátásnak, semminek ami elválaszt a végtelen szeretettől. Jelentsétek ki hallható módon, hogy életetekben Jézus Krisztus, a Megváltó az Úr és kérjétek, hogy jöjjön szívetekbe, hogy újjászülethessetek Őbenne, hogy élővé legyen ez a mondat: Aki bennünk van az nagyobb, mint aki a világban van [1Ján 4,4]. Tanuljátok meg használni az Ige kétélű kardját. Ismerjétek meg mekkora erő lakozik Jézus vérében és Jézus nevében. Tudja ezt nagyon jól a sötétség fejedelme, de nem akarja, hogy megismerjétek. Helyette kaptok mindenféle világvallást és meditációs gyakorlatot. Kaptok más közbenjárót, más isteneket, csak épp nem Jézust, akit megillet minden dicséret és dicsőség, aki barátjainak nevezett minket. Vizsgáljátok meg utatokat, hogy Jézus Krisztus megismerésére vitt-e. Ha nem, akkor gyanakodjatok, mert a Jó Pásztor azt szeretné, hogy lássátok az Ő fényét. Bármi ami eltakarja és kisebbíti ezt a fényt nem tőle származik. "Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«" [Mt 28,18-20].

Legyetek figyelmesek arra, ami Jeruzsálemmel és Izraellel kapcsolatosan történik. A világ fejedelmei az izraeli-palesztin békemegállapodáson törik a fejüket, aminek nagy valószínűséggel bibliai jelentőségű végkifejlete lesz. Ennyire közel van az óra. Nemhogy az óra, de már a következő perc is lehet késő. Rohanjatok Jézushoz, Isten egyszülött fiához, mert aki benne hisz az nem veszik el, hanem megtartatik. "Amikor azt mondják: »Békesség és biztonság«, éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg" [1Tessz 5,3].

Jézus azt válaszolta nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: ‘Én vagyok a Krisztus’, és sokakat félre fognak vezetni. Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért. Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. De aki kitart mindvégig, az üdvözül. Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.

Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Aki a tetőn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házából, aki pedig a mezőn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen. Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé. Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat. Akkor, ha valaki azt mondja nektek: ‘Íme, itt a Krisztus’, vagy ‘ott’, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. Íme, előre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek: ‘Íme, a pusztában van’, ne menjetek ki; ‘íme, a belső szobákban’, ne higgyétek. Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.

E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről, s az ég erői megrendülnek. Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe. Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másik végéig.

Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya. Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
"Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia." [Mt 24,4-44]

Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák mikor tértek észhez?
A fül plántálója ne hallana,
s a szem alkotója ne látna?
Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?
Ismeri az Úr az emberek gondolatait
és tudja, hogy hiábavalók.
Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a bűnös számára a verem el nem készül.
[Zsolt 95,8-13]

"Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben!" [Ez 16,6]

Vajon életben maradunk és kicsírázik bennünk Isten Igéje? Vajon felnövünk és megtanuljuk használni az Ige kétélű kardját? Vajon képesek leszünk a szívünkben felállított obeliszkeket kidönteni? Jézus nevének még az obeliszkek is engedelmeskednek. 

Mi Atyánk, Jézus nevében kérem, hogy döntsd le minden oszlopot és erődítményt a szívünkben amit nem te állítottál. Ámen.

2016. február 22., hétfő

A hited megtartott téged

A hited megtartott téged” - mondta Jézus. Nos, itt van egy rakás idézet ami el enged töprengeni azon, hogy hited van vagy csak vallásod, megtart-e téged vagy elvet. Vajon ha Jézus ma élne és ezt hallanád tőle, akkor elgondolkodnál rajta vagy folytatnád ott, ahol abbahagytad?


Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. - Márk 6:34

„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” - Lukács 21:33

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” - Lukács 18:8

„Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” - Máté 13:14-15

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. - Jelenések 3:20 

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. - János 3:16

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. - 1 János 4:9

Ő így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom. Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben." - János 8:23-24

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve! Én nyugalmat adok nektek. Azt az igát vegyétek fel, amit én adok rátok. Tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a lelketeknek.” - Máté 11:28-29

„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” - János 7:37

Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. - Ézsaiás 55:7

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” - Máté 18:11-14

Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." - János 6:53-58

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ... De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” - Máté 6:25,33

„Én vagyok az út az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” - János 14:6

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” - János 8:12

„Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.” - Máté 11:27

A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!" - Máté 14:25-33

„Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” - János 14:12-13

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” - Máté 18:20

„Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” - Lukács 11:9

„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?” - Lukács 11:13

"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” - Máté 6:7-13

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? - 1 Korinthus 3:16

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” - Máté 22:37-40

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. - 1 János 4:18

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” - Máté 6:14-15

Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. - Róma 6:23

„Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” - Lukács 5:24

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. - 1 János 1:9 

Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak! - Ézsaiás 44:22

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. - Róma 10:9-10 

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. - János 3:36

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” - Máté 16:24

„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” - Máté 18:3

„Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.” - János 15:6

Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." - Máté 12:46-50

Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: "Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?" - Máté 13:54-56

„Bizony, mondom néktek: nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.” - Máté 11:11

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” - Máté 28:18-20

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában." Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa." És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. - Lukács 22:14-20

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. - János 19:25-27

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. - Filippi 2:5-11

Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. - 1 János 4:3

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. - Jakab 1:27

"Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának." Ekkor azt kérdezték tőle: "Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?" Ő pedig így válaszolt: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég." Azután így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen. De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket. Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre. Kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje. És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok." - Lukács 21:6-28

Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. - 1 Thesszalonika 5:1-4

„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” - Lukács 21:34-36

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (...) A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: "Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. - János 1:1-5,9-18

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” - Máté 10:34-39

Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától. - Máté 16:12

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." - János 20:24-29

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. - János 20:31

"De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik." "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni." - Máté 23:8-13