Új Fordítású Biblia
Kezdetben volt az
Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél
volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet
volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben
fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött,
akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról,
és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról
kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít
minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de
a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé
legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test,
sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk
lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,
telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette:
"Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb
volt, mint én." Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet
kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus
Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki
az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. Ez János bizonyságtétele. Amikor a
zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék
tőle: "Ki vagy te?" Akkor vallott, és nem tagadott. Ezt vallotta:
"Én nem a Krisztus vagyok." Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor?
Illés vagy te?" De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A
próféta vagy te?" Így válaszolt: "Nem." Ezt mondták tehát:
"Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz
magadról?" Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában:
készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta." A
küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: "Miért
keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a
próféta?" János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De
közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját
megoldani sem vagyok méltó." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol
János keresztelt. Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt:
"Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Ő az, akiről én
megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint
én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy
ismertté legyen Izráel előtt." Így tett erről bizonyságot János:
"Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott
rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő
mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki
Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az
Isten Fia."
Csia Lajos fordítása
Kezdetben már
volt az Ige, az Ige Isten felé fordult, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az
Isten felé fordulva volt. Minden rajta keresztül támadt, s egyetlen létező sem
lett Őnélküle. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A
világosság fénylik a sötétségben, és a sötétség azt fel nem tartóztatta. Támadt
egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János. Tanúságtétel végett
jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki
hihessen. Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról
tanúságot tegyen. Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben
volt már a világra. A világban volt, és a világ rajta keresztül támadt, de a
világ nem ismerte őt fel. A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták. Mindazoknak,
akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak,
akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a
férfi akaratából nem született, hanem Istenből. Az Ige hússá lett, közöttünk
vett szállást, és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől
érkező egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli. János tanúságot
tett mellette, és kiáltása így hangzott: „ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő
ugyan, mégis előttem lett, mert előbb volt nálam.” Mert mi mindannyian abból
kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében. Mert a törvényt
Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Felkent Jézuson át támadt. Senki
sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő
jelentette őt ki. így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a
zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy
te?” Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Felkent.” Megkérdezték:
„Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” -
Felelte: „Nem.” „Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik
elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?” „Pusztában kiáltozónak szava vagyok
én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta
megmondta.” A küldöttek a farizeusok közül valók voltak. Aztán megkérdezték:
„Miért merítesz be, ha sem a Felkent nem vagy, sem Illés, sem a próféta?” János
így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek, aki
utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.” Ezek
történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte. Következő
napon látja János, hogy Jézus hozzá megy és így szól: „íme az Istennek Báránya,
ki elveszi a világnak vétkét. Ő az, akiről azt mondtam: utánam jő egy férfi, ki
már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam. Én ugyan nem ismertem őt, de
hogy nyilvánosan ismert legyen Izrael előtt, azért jöttem én a vízbe
merítéssel.” János aztán tanúságot tett: „A szemem előtt szállott le a Szellem
az égből, mint egy galamb, és őrajta megült. Én ugyan nem ismertem őt, de aki
elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem
leszáll és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni. Én szemtanúja voltam
annak, hogy Ő az Istennek Fia.”
Vida Sándor fordítása
Kezdetben volt az
Ige (a Szó) és az Ige Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige. Ez
kezdetben az Isten felé mutatott. A Mindenség általa (Rajta keresztül) lett és
nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt és
az élet volt az emberek fénye és a fény a sötétben ragyog (világít) és a
sötétség azt nem tartóztatta fel. Megjelent (támadt) egy ember, akit Isten
küldött, akinek János volt a neve. Ez tanú(bizony)ságtételre jött, hogy
tanúskodjék a fényről, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a fény, hanem
(jött), hogy tanú(bizony)ságot tegyen a fényről. Az igazi fény már eljött a
világba és fénybe borított minden embert. A világban volt és a világ általa
(Rajta keresztül) lett, de a világ Őt nem ismerte (fel). A sajátjába jött, de
az övéi nem fogadták be Őt, de akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy
Isten gyermekeivé legyenek, azok, akik az Ő nevében hisznek, akik nem vérből,
sem a (hús)test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből (szü)lettek és
az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét,
mint aki az Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal. János
tanú(bizony)ságot tett Róla és kiáltott, (ezt) mondta: ez volt az, akit
mondtam, hogy utánam jön, aki megelőzött, mert előbb volt, mint én. Mert az Ő
teljességéből mi mindnyájan kaptunk, mégpedig kegyelmet kegyelemre, mert a
törvényt Mózes által adták, a kegyelem és a való(igaz)ság Jézus Krisztus által
valósult meg, Istent senki sem látta soha, az egy(szülött) Isten, aki az Atya
ölé(be)n van, Ő nyilatkoztatta ki és ez a János
tanú(bizony)ságtétele, amikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és lévitákat
küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt: te ki vagy? és megvallotta és nem tagadta
és megvallotta, hogy: én nem vagyok a Krisztus és megkérdezték őt: mi (vagy)
tehát? te Illés vagy? és (ezt) mondta: nem vagyok. A próféta vagy te? És
válaszolt: nem! tehát (ezt) mondták neki: ki vagy? hogy választ adjunk azoknak,
akik küldtek minket, mit mondasz magad felől? Én egy (segély)kiáltó hang vagyok
a pusztában: egyengessétek az Úr útját, amint Ézsaiás, a próféta megmondotta és
a küldöttek a farizeusok közül valók voltak
és megkérdezték Őt és (ezt) mondták neki: miért merítesz vízbe hát, ha
nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Válaszolt nekik János, (ezt)
mondta: én vízbe merítek be, de köztetek áll, akit ti nem ismertek, Ő utánam
jön, akinek nem vagyok én méltó, hogy megoldozzam a saruszíját. Ezek Betániában
történtek a Jordánon túl, ahol János a (víz)bemerítést végezte. Másnap látta
János Jézust maga felé közeledni és (ezt) mondta: lám, (nézd) az Isten báránya,
aki magára veszi a világ bűnét! Ő az, akiről én (azt) mondtam, utánam jön egy
férfiú, aki megelőzött engem, mert elsőbb volt nálam és én nem ismertem Őt, de
hogy kijelentessék Izraelnek, azért jöttem én a vízbe(n be)meríteni és így
tanúskodott János, (ezt) mondta: láttam, hogy a Szellem, mint egy galamb
leszállott az égből és rajta maradt, én nem ismertem Őt, hanem aki elküldött
engem vízbe(n be)meríteni, az mondta nekem: akire látod a Szellemet leszállni
és rajta marad, Ő az, aki Szent Szellembe merít be és én láttam és
tanú(bizony)ságot tettem, hogy ez az Isten Fia.